Budafoki Róbert jelenleg a T-Systems vezérigazgatója, de az "öreg" akadémiai oktatók még abból az időből emlékezhetnek rá, amikor a Cisco Magyarország vezetőjeként egyengette a hazai NetAcad program indulását és későbbi fejlődését. Azt valószínűleg még kevesebben tudják, hogy Budafoki Róbert a HTTP Alapítvány alapítója is. Az alábbiakban a Figyelő hetilapban júliusban megjelent, vitaindítónak szánt publicisztikáját adjuk közre.

Ha ma vágnék neki az informatikusi pályámnak, kevés ésszerű választásom lenne. Mint friss diplomás pályakezdő még nem kellene másért, csak saját magamért felelősséget vállalnom. Én pedig kalandvágyó lennék: tudnám, hogy tudásom hamar elértéktelenedik, ha ráülök a diplomámra, és nem keresem a szakmai fejlődés legkülönfélébb lehetőségeit. Márpedig több más országban is attraktívabb, innovatívabb környezetben és bérezésben lehetne részem, mint itthon. Miért maradnék akkor mégis Magyarországon?

Erre a kérdésre egyelőre nagyon nehéz tartalmas választ adni, ezért nem csoda, ha a ma fiataljai sem tépelődnek sokat, és a jobb élet reményében elfogadják az első nemzetközi óriáscég jól csengő ajánlatát. A magyar szakemberek Magyarországon tartása nem az állam magánügye, nem is csupán a piac gondja, hanem az egész társadalomé. Éppen úgy, mint az orvosok esetében, akiknek az elvándorlását az informatikusokénál jóval húsbavágóbb problémaként érzékeljük a hétköznapokban. A probléma azonosítása, az eddigi és a még várható károk felmérése, valamint a működőképes megoldások kidolgozása közös felelősségünk.

Az infokommunikációt jellemző szakemberhiány korántsem Magyarország-specifikus, ráadásul csak az egyik eleme az agyelszívás jelensége. Európai szinten is hiány mutatkozik a képzett, speciális szaktudással rendelkező informatikusokból, és ez a helyzet a gazdaság és a hétköznapi élet informatizáltságának növekedésével egyre égetőbb lesz. Mindemellett az infokommunikációs technológia (IKT) terjedése nem lineáris, hanem exponenciális jegyeket mutat, aminek eredményeként a szakemberhiány könnyen válhat már belátható időtávon belül a növekedés egyik tényleges gátjává.

Az infokommunikáció versenyképességben játszott szerepe már az Európai Unió szintjén is egyértelmű; a növekedés egyik legbiztosabb forrása közvetlenül és multiplikátor szerepe révén közvetetten is. A teljes magyar GDP-nek közel 12 százalékát teszi ki az IKT-szektor, ami a dinamikusan bővülő szoftverexportnak köszönhetően a válsággal terhelt évek során is képes volt megőrizni a folyamatos növekedés képességét.

Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) számításai szerint a jelenleg 180 milliárd forintot kitevő magyar szoftverexport olyan növekedési potenciállal rendelkezik, hogy öt év alatt a mérete akár meg is duplázódhat. Ez azonban elképzelhetetlen a szükséges szakemberek képzése és a hazai munkaerőpiacra való eredményes becsatornázása nélkül. Összegezve: a szakemberhiány már rövid távon is forintosítható kárt okoz a magyar gazdaságnak. Ezt a luxust egy ország sem engedheti meg magának, ha valóban elkötelezett versenyképessége megtartása és fokozása mellett.

A szakemberhiánynak csak az egyik oka az agyelszívás. Nagyobb (és talán kezelhetőbb) probléma, hogy lassan már nincs mit elszívni. A műszaki felsőoktatásba bekerülő hallgatók és a végzettséget szerzők száma nem követi az iparág egyre növekvő szakemberéhségét, és semmi sem garantálja, hogy a diplomával egyszersmind a jelen követelményeihez maradéktalanul igazodó tapasztalati tudás is jár.

Maguk a képzésben részt vevő hallgatók is érzik, hogy az érvényesülés útja nem kizárólag az egyetemi padok között, hanem gyakran egy-egy vállalat folyosóin keresztül vezet, ezért arra törekszenek, hogy már a diploma kézhezvétele előtt szert tegyenek a munkaerőpiacon is konvertálható tapasztalatokra. Mégis, megfelelő felvevőkapacitású és karrierépítési lehetőséget biztosító gyakornoki programok alig akadnak ma Magyarországon, pedig a friss diplomások itthon tartásának egyik járható útját éppen az egy-egy nagyvállalat által hatékonyan működtetett programok jelentik.

Vállalatunknál, a T-Systems Magyarországnál például egy időben közel 250 gyakornok tevékenykedik, anyacégünk, a Magyar Telekom hasonló programjával együtt pedig közel 500 fiatal kap lehetőséget – ez az IKT-iparág egyik, ha nem a legnagyobb gyakornoki programjává avatja a cégcsoportunknál a fiatal tehetségek felkarolására hosszú évekkel ezelőtt indított kezdeményezést. A felsőoktatási intézményekkel meglévő kapcsolataink lehetővé teszik, hogy már a diplomaszerzés előtt magunkhoz vonzzuk a tehetséges és dolgozni akaró leendő szakembereket.

A gyakornoki program lehetőséget teremt arra, hogy a tehetséges fiatalok elmélyítsék szakmai tudásukat és tapasztalatukat, és friss diplomával a zsebükben már e képességekkel felvértezve induljanak el saját karrierútjukon. Immár több száz nálunk megfordult fiatal példája bizonyítja, hogy a gyakorlati tapasztalat már az első (főállású) munkahely előtt megszerezhető. A T-Systems Magyarország gyakornoki programjának hosszú távú célja a magyar informatikai képzés rangjának megőrzése. Felsőoktatási szakmai versenyek és kapcsolódó alapítványok támogatásával folyamatosan a kiemelkedően tehetséges fiatalok fejlődését igyekszünk elősegíteni, a hozzánk belépőknél pedig egyfajta inkubációs feladatot látunk el a versenyképes utánpótlás nevelésében.

Gyakornokaink közül sokan megtalálták a számításukat a T-Systems Magyarországnál, és a diploma után nálunk helyezkedtek el. Vélhetően ez a jövőben is így lesz: egy a gyakornokaink körében végzett reprezentatív felmérés szerint 92 százalékuk maradna cégünknél főállású munkavállalóként. Ugyanezen felmérés szerint 87 százalékuk összességében elégedett a gyakornoki programunkkal, és annak elemei közül a legértékesebbnek a rugalmas munkaidő-beosztást tekinti. Ez nem véletlen, mivel a munkaadók gyakran nem a hallgatók fő érdeklődési területéhez kötődő szakmai tapasztalatok megszerzését tartják szem előtt, hanem úgy tekintenek rájuk, mint részmunkaidős munkatársakra.

Ettől eltérően cégünknél a tehetséges hallgatók szakmai fejlődését olyan mentorokon keresztül biztosítjuk, akik egy-egy gyakornokot a saját karrierútjuk egyes lépcsőfokain való előrejutásban támogatni tudnak. Programunkkal lehetőséget teremtünk arra, hogy a tehetséges fiatalok tudásukat az érvényesüléshez elengedhetetlen szakmai tapasztalatokkal bővítsék nagyvállalati környezetben, és ezzel cégünk közvetlenül hozzá tud járulni a jövő szakembereinek utánpótlásához.

A másik legnagyobb kihívást a magyar vállalatok által nyújtott bérekben látom. Nem könnyű ma Magyarországon egzisztenciálisan is vonzó (inkább: megtartó) feltételeket biztosítani magyar informatikusoknak, miközben ők is pontosan tudják, hogy már Ausztriában is hasonló munkáért a hazai bérük többszörösét is megkaphatják. Ráadásul az informatika azon kevés iparág közé tartozik, ahol a nyelvtudás kevésbé van előtérben, és csak egy szűken vett szak- vagy éppen programozói nyelvben szükséges eligazodni. Biztosra vehető, hogy minden vállalat a felmerülő költségek optimalizálására törekszik, még akkor is, ha bérköltségről van szó. De hamarosan szembe kell nézni ezen a területen is azzal, hogy a külföld elszívó hatása elsősorban a pénzben rejlik.

De vannak olyan tényezők is, amelyek a pénznél sokkal többet nyomnak a latban. Az Y generáció tagjai tulajdonképpen belenőttek az infokommunikációba, és többszörösen nyitottak a külföld felé, mint a még a vasfüggöny mögött nevelkedettek. Ugyanakkor magasabbak is az elvárásaik mindenkori munkaadóik irányába nemcsak a fizetés, hanem a munkahelyi környezet és a karrierépítés tekintetében is. Az innovatív, előremutató, stabil cégek ezért jobb lapokkal rendelkeznek a jelenleg még kevés számú friss diplomás kegyeiért folyó harcban.

A T-Systems Magyarország és nemzetközi anyavállalatainak fontos célkitűzése az iparági szaktudásra épülő megoldások integrált kínálata. Európai színvonalú versenyképességünkre kiváló példa az az Egészségügyi E-health Kompetenciaközpont, amelyet a Deutsche Telekom és a T-Systems International a világon elsőként Magyarországon létesít.

A szakértői ún. pre-sales központ a hazai mérnöki tudásra építve szolgálja ki az összes európai tagvállalatot és azok ügyfeleit, egyben képessé tesz minket arra, hogy a legújabb innovatív nemzetközi eredményeket elhozzuk a magyar egészségügyi informatikába – és fordított irányba arra is, hogy a hazai innovációs eredményeket is elérhetővé tegyük a külföld számára. Az ehhez hasonló, előremutató kezdeményezések összességében pozitívan hatnak a magyar nemzetgazdaságra, növelik az iparágban betöltött nemzetközi jelentőségünket, és végső soron támogatják a jövő szakembereinek kinevelését s itthon tartását is.

Vitaindítónak szánt cikkem nem ad minden lehetséges kérdésre választ, de bízom benne, hogy arra sarkallja az értékes magyar tudástőke itthon tartásáról gondolkodó, felelős vállalati, állami és oktatási vezetőket egyaránt, hogy megosszák velünk véleményüket, javaslataikat, és végül konkrét lépéseket is tegyenek hazánk versenyképességének hosszú távú növelése érdekében.

A szerző a T-Systems Magyarország Zrt. vezérigazgatója, az IVSZ elnökségi tagja